|
|
2005. június 28., kedd
2005. június 28., Kedd
Hazatértem, de nincs jó kedvem! Azt hiszem, most nem mesélem el, mi volt Mallorcán! Amúgy nem volt álmaim nyaralása. Apuékat kirabolták itthon: 5 millós a kár, úgyhogy ez már 2. nap rányomta a bélyegét az egész pihizésre. Mindenki idegbeteg volt! Pasi nem volt, bár flörtölgettem valakivel, de semmi komoly. Ő is a társasághoz tartozott, a feleségével volt + a lányával, de csak szemeztem vele: csak jó volt érezni, hogy tetszem neki. De ennél több nem történhetett volna köztünk! Szóval hazajöttem, de magam alatt vagyok! Itt van a Puma. Aranyos, kedves, lehozná a csillagokat is az égről nekem, s mégsem stimmel valami. Ez az én hibám! Amikor megjöttem, a pesti ismerősöm jött ki elém a repülőtérre: jó volt látni, ismét éreztem, hogy forr a vérem, s ismét kikezdtünk egymással, de ez nem komoly. Köztünk csak szex lehet. Nem ez a lényeg. Hazajöttem, s a Balázs felhívott, hogy itthon van, találkozzunk! Elmentem vele, elmondtam neki, hogy itt a Puma az életemben, akivel komolyabban megpróbáljuk a kapcsolatot: erre elsírta magát. Én már régóta ismerem, s ekkor értettem meg igazán, hogy mennyire szeret, de nem ez a legrosszabb, hanem hogy én is ezt érzem! Miért kellett elrontanunk mindent? Most mind a kettőnknek van valakije, akit nem szeretünk! Megbeszéltük, hogy adunk még egy év szabadságot a másiknak, s utána összeköltözünk, s összekötjük az életünket, annak ellenére, hogy ezt majd sokan ellenzik majd!(Lui, tudom, hogy ezért haragszol majd rám, de szeretem, annak ellenére, ami volt közöttünk! Hidd el, ő nem rossz ember, csak néha gyenge, amit én mindig kihasználok! Hisz tudod: mazochista vagyok!) Én nem tehetek erről: nem kellenek a rendes pasik. Aki kedves velem, s behódol, az már nem érdekel! Nem tudok vonzódni hozzá, csak ahhoz, akiben érzem az állatis erőt, azt hogy magabiztos, s ha kell, tud irányítani! De most mi legyen? A Puma odavan értem, s én nagyon sajnálom! Várjak még, hátha elmúlik ez az érzés? Ilyenkor szoktam lelépni, de ezt most nem tehetem meg. Miért csak a szemét pasik kellenek, akik megaláznak? Bárcsak most is lenne itt egy!
2005. június 15., szerda
2005. június 15., Szerda
Most tényleg rövid leszek. Az elmúlt hetet végigdolgoztam, még vasárnap is húztam az igát. Ezen a héten pedig beadandót írtam, holnap pedig utazok Pestre, péntek reggel indul a gép Spanyolba. Viszont történt egy jó dolog velem a munkahelyemen: kiálltam az igazamért. Bementem a főnökhöz, elmondtam a sérelmeimet, s ő mellém állt. Nagyon jól esett, de ezért most sokan csúnyán néznek rám bent. Megváltozott az általuk kislánynak hitt nő. Most már tudják, hogy rajtam nem lehet átgázolni, mert megvédem magam.
Hétfőn voltam újságíró suliba: a főnök vitt autóval, amiért megint csúnyán néztek rám bent az emberek, de már nem érdekel. Útközben elbeszélgettünk a jövőmről az újságnál, s most bele kell húznom, ha itt akarok maradni. Egyet mondhatok: nem fogok csalódást okozni magamnak, s megmutatom azoknak, hogy érek valamit, akik nem hisznek bennem. A suliban ott volt az egyik lapunk főszerkesztője, aki nagyon megfogott. Szemeztünk egy csomót, s éreztem benne valami állatias erőt, ami baromira vonzott. Még most is beleremegek, ha eszembe jut a tekintete. Azt hiszem ő is látott valami hasonlót bennem, persze ez marad plátói… De akkor is: tudom, hogy ő megadná az ágyban, amire vágyom!
Ma valami nagyon különleges dolog történt: nem vagyok többé szingli. Összejöttünk az Andrással, megbeszéltünk mindent, s megpróbáljuk együtt. Hát, ez sokáig tartott, de nem mertem rögtön válaszolni neki, mivel megkért, hogy csak akkor menjünk bele ebbe a kapcsolatba, ha komolyan gondolom. Gondolkodtam rajta, s azt hiszem szükségem van egy társra az életben, akit tisztelhetek és becsülhetek, s benne látom ezt. Úgyhogy van pasim, s meg fogok javulni! (nem látom másban ezután a vonzó, bizsergető állatot) Bár nem vagyok még szerelmes, de ami késik nem múlik. Nagyon aranyos. De képzeljétek: múlt héten exem a cégnél odajött hozzám beszélgetni, tök hülyeségekről. A gond nem ez volt, hanem az, amit éreztem: pulzus dupla, heves szívverés, s utána néma fájdalom. Ez egy kicsit aggaszt. Másik oldal: Balázs! Éjjel azt álmodtam, hogy meg akarta kérni a kezem. Nála volt a gyűrű, s én nemet mondtam neki. De meggondoltam magam, visszamentem hozzá, de már halott volt. Nagyon fájt, s sírva ébredtem. Rögtön üzentem neki, hogy vigyázzon magára, mert rossz előérzetem van. S képzeljétek: beütötte a fejét reggel, s nagyon vérzett a sebe. Hát igen, ennyit a megérzésekről. Nagyon szerelmes vagyok belé még mindig, de itt az ideje új életet kezdenem!
Most megyek a spanyol fiúkhoz! Ja, nem is, mert már jó kislány vagyok!
2005. június 8., szerda
2005. júnuis 8., Szerda
Dolgozom éppen, el vagyok egy kicsit havazva! A vasárnap estém csodás volt: fiatalodtam pár évet, s nagyon jól éreztem magam az exemmel! Hogy lefeküdtem-e vele? Igen és nem bántam meg egyáltalán. Csak nagyon rossz volt, amikor másnap visszament Ausztriába dolgozni! Szeretem őt, s ő is engem, de ennek a kapcsolatnak nincs jövője! Azért boldog vagyok!
Hétfőn nem történt semmi különös: ismét nekiálltam edzeni, s elmentem futni, hogy jól nézzek ki a nyaralásra!
Kedd: borzalmas napom volt! Apu felhívott, hogy a kedves felesége úgy döntött, hogy mégis elmegy nyaralni, ezért helyettem őt viszi el! Kiborultam teljesen, s elbőgtem magam az irodában! Majd felhívott egy fél óra múlva, hogy mehetek, ha fizetek 100 ezer forintot! Jó nem, hogy a jutalomnyaralásra fizessek! Totál oda voltam! Bőgtem este, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy minden férfi átgázol rajtam, s senkinek nem fontos, hogy én mit is érzek! Aztán üzentem Apunak, hogy nem tudok elmenni, mert nincs rá jelenleg ennyi lóvém! Felhívott, s megbeszéltük, hogy majd törlesztem neki a részleteket, s így el tudok menni! Nem is a pénz, csak hogy annyira rosszul esett, hogy a felesége egyet csettintett, s engem csak úgy eldobott ismét magától!
Szerda: ma még nem történt semmi lényeges: dolgozom, el vagyok havazva, s k*-ra fázom! Mikor lesz már jó idő? Elegem van a vacogásból! Tessék sütnie a napnak! most!
2005. június 5., vasárnap
2005. június 5., Vasárnap
Amikor elkezdtem blogolni megfogadtam, hogy minden áldott nap írok valamit, de vannak olyan napok amikor nem történik velem semmi különös, s ilyenkor nincs mit írnom. Végül is minden napom egyforma: reggel 7-kor kelek, nyolckor indulok dolgozni, hazaérek legtöbbször délután 4 v 5 körül, utána edzek másfél órát, aztán fürdök, majd beesek az ágyba. Ez a hét sem telt el másként. Max annyi, hogy szülinapom volt, s már betöltöttem a 24-t. Hát nem örülök neki, sőt nagyon befordultam, mivel visszagondoltam arra, hogy mit szerettem volna egy évvel ezelőtt, s mi van most! Régen még hittem a szerelemben, a tisztességben, mára ezek a dolgok elvesztek az életemből. Nem vagyok boldog, de elégedett igen. Ja, egy pozitívum: fizuemelést kaptam! Legalább valahogy értékelnek!
Pasik terén mi a téma? Exemmel még mindig kerüljök egymást. Puma nagyon aranyos volt: kaptam tőle szülinapi ajándékot, s meghívott vasárnapra a Balcsira. El is mentem volna, csak rossz idő volt, így áttettük jövő hétre! Hogy mit gondolok róla, még ne kérdezzétek: nem tudom! Azt hiszem kicsit korai! A héten akadt egy újabb hódolóm: A Vigyorban (jó kis kocsma a szerkesztőség mellett) van egy pincér-tulaj srác, akinek bejövök, s szeretne megismerni! Hát, nem tudom! Balázs is felhívott a hétvégén: Ő volt nagy ő, akivel mára már házasok lennénk! Most fogok vele találkozni, s ismét sajnálkozunk egy sort, hogy milyen szép lett volna, ha...
Barátok: szuperek! Luinak üzenem, hogy nem kell megdádáznia, írok most rendesen! Nagyon jól esett tőle a szülinapi meglepim, köszönöm mégegyszer! Lui nagyon fontos nekem, ő mindig a helyére teszi az önérzetem! Aztán a héten beszélgettünk egy csomót a Mónival! Kár, hogy egész hétvégén dolgoztunk, különben nála aludtam volna ismét, s kidumálhattuk volna a pasikat!
Na, most megyek szépülni, mert egy kicsit össze akarom törni a Balázs szívét, hogy lássa mit vesztett egy évvel ezelőtt!
2005. június 1., szerda
2005. június 1., Szerda
Hát elmesélem a vasárnapi bulit: úgy indultam neki, hogy no pia, no pasizás és no könnyek az ex miatt. Ebből a háromból egyet sikerült betartanom, a no bőgést. A Luival találkoztunk az állomáson 7 után, s együtt sétáltunk ki a Gudi bulijára, ami egy nagyon kellemes helyen volt. Ismeretlen társaság fogadott minket, de volt egy aranyos srác, az Ádám, akivel rögtön megtaláltuk a közös hangot, meg a whisky-s poharat. De nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer csak beállított exem, akkor még egyedül. Hát, sokszor találkozott a tekintetünk, ami nem esett túl jól, de legördült egy kő a szívemről, hogy egyedül jött. Aztán szép lassan eltűnt, s visszaállított az új barátnőjével. Könnyek helyett csak nevetnem kellett. A csaj szép nagyon, de rideg, mint egy jégcsap. Atöbbiek szerint is egy sznob, nem hinném, hogy exem boldog vele. De hát ő választotta magának! Úgy gondolom, hogy több a belső értékem mint neki, így már nem is sajnálom az egészet. Szóval iszogattunk az Ádámmal, amikor beállított a Puma, akivel már egy ideje sms-ezgetünk. Lui is korán lelépett, s akkor elment a Puma is. Ádámmal + a többi ott lévő munkatársammal iszogattunk: akkor már jócskán lement 6 nagy whisky+2 jäger. De magamnál voltam és akkor visszajött a Puma, és elkezdtünk táncolni! Hát, nagyon meleg volt, ezért kimentünk levegőzni, s ott azt nem tudom hogy, de elkezdtünk csókolózni! Hát így történt a no pasi téma! Lassan vége lett a bulinak, s utána gyalog mentünk haza: Móni, Puma+én! Kézenfogva sétáltunk+átöleltük egymást, ami régi, elfeledett érzéseket keltett életre bennem, de meg is ijedtem egy kicsit. Hogy most mi lesz azt nem tudom??? Mónival reggel 6-ig beszélgettünk, s nagyon jól esett a lelki gondjaimat megbeszélni vele, mert egy nő mégiscsak jobban ért a lelkünk titkaihoz.
Hétfő: nem aludtam semmit, ráadásul a reggelt a wc mellett térdelve kezdtem , de be kellett menni dolgozni. Munkám nem volt sok, így délben le tudtam lépni. Exemen átnéztem: elfelejtettem köszönni, de nem tudom miért! Kaptam sms-t Pumától, aranyos volt: visszafogott, de mégis kedves! Elkezdtünk e-mailezgetni! Hazaértem, s meghaltam! Aludtam estig, utána meg reggelig!
Kedd: reggel ismét a wc mellett kezdtem a reggelt+belázasodtam, s annyira fájt a hátam+ a lábaim, hogy nem bírtam elmenni dolgozni. Gyorsan megírtam két cikket, amit ígértem, aztán lefeküdtem, s az egész napot átaludtam, de annyira mélyen, s olyan hülyeségeket álmodtam: minden exem szerepelt benne!
Szerda: ma reggel is rosszul voltam, de elmentem dolgozni. Kedvenc rovatom a Valaki mondja meg ismét az enyém lett, aztán hazajöttem pihizni! Semmi extra nem történt! Puma érdeklődött utánam, úgyhogy most neki is meg kell szerkesztenem az e-mailt!
Ja, holnap betöltöm a 24. életévemet: nem szeretem a szülinapom. Hogy miért? Volt egy kapcsolatom, amely négy évig tartott, s tavaly szeptemberben ért véget. Ő volt nekem a nagy ő, s úgy beszéltük meg, hogy ezen a nyáron lesz az esküvőnk. S mivel nekem 2-án, neki pedig 6-án van a szülinapja, szerettünk volna 4-én összeházasodni! Fájó emlékek, fájó érzések: de így kellett lennie! Hát, kedves Lui, ezért nem akarom a mostani szülinapom!
2005. május 28., szombat
2005. május 28., Szombat
Nem sok mondanivalóm van. Ismét eltelt három hosszú nap, ma is dolgoztam.
Csütörtökön exem odajött beszélgetni hozzám bent, én meg megbántottam, azt hiszem! Pedig nem akartam, de ő otthagyott aq beszélgetés felénél. Hát ez van! Elcsesztem ezt is! Gonosz vagyok, ez az igazság! Azt hiszi, hogy amióta vége, azóta nagyon boldog vagyok, van új pasim, s hogy az új szerelmemmel megyek nyaralni! Szép gondolatok, kár hogy nem így van!
Péntekem nagyon jól telt! Szoknyába mentem, s sorra kaptam a bókokat+az elismerő tekinteteket az utcán! Baromi jól esett! Exem is rajtam felejtette a szemét, s ez is jó volt! Pumával is taliztam bent és beszélgettünk: egy kicsit udvarolt (exem füle hallatára, ami egy kicsit morbid volt, de én jót mosolyogtam), szóval ő egy aranyos pasi! Szoktunk sms-ezni, ennyi! Igazság szerint tetszik nekem, de most nem pasizok! Kaptam egy szülinapi buliba meghívást egy munkatársamtól, vasárnap estére! Örülök neki, csak tuti exem ott lesz, s nagyon félek, hogy a nagy Ő-jével jön! Tudom, ha így lesz, lelkileg padlóra kerülök, mert valahol bízom abban, hogy visszatér egyszer hozzám, s ha látnám milyen boldog, széttörne ez az álom, s én is!Még egy jó dolog történt velem pénteken: Móni szólt, hogy alhatok nála vasárnap a buli után! Már várom nagyon: remélem egy jót dumálunk!
Szombat: dolgoztam délelőtt+szülinapi ajándékot vettem! Ja: és ma beújítottam: felső nélkül napoztam a teraszon. Nagyon izgi volt! Most este még vár rám egy jó kis römi parti, úgyhogy mennem kell! A buli miatt, csak hétfőn jelentkezek! Addig is szorítsatok nekem, hogy túléljem a holnap estét!
2005. május 25., szerda
2005. május 25., Szerda
Hát, eltelt két nap, de igazán nem történt semmi különös, bár két lábbal a föld felett lebegek, pedig ennek nincsen semmi konkrét oka. Tegnap nem volt semmi extra: bementem reggel, ott találkoztam a Pumával, dumcsiztunk+kávéztunk egyet, aztán 10-15-ig nem volt megállás a munkában. Meg kellett csinálnom a valaki mondja meget+egy holland biciklissel kellett riportot készítenem. Közben láttam a cégnél az exemet, aki amikor meglátott bement az irodájába, s bevágta az ajtót, köszönés nélkül. Nem értem miért tette ezt, pedig nem bántottam meg! De valahogy most ez sem tud érdekelni!
Ma Luival dumcsiztunk bent+ismét rám jutott a valaki (már elegem van belőle), aztán még egy nagyon jót beszélgettem az egyik munkatársammal, a Mónival: igazit lelkiztünk, egy kicsit közelebbről megismertük egymást. Olyan dolgokat is megtudtam róla, amit eddig el sem tudtam képzelni! Ja, ma is taliztam exemmel: Luival iszogattunk, erre odajött. Kellemetlen volt, mert nem szóltunk hozzá+ő sem beszélt! Hát igen, ezt nevezik ciki helyzetnek! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj látnom őt minden nap, de sokkal rosszabb dolgokat is túléltem, sokkal nagyobb szerelmeket vészeltem át, ezen is túljutok. Csak ez a mindennapi találkozás nagyon rossz! De nem sírok: én kerestem magamnak a bajt! Azért nektek bevallom: még mindig fontos nekem, s még mindig szeretem, de gyűlölöm is, amiért így megbántott!
2005. május 23., hétfő
2005. május 23., Hétfő
Hát tegnap, ahogy befejezten a blogolást, s eldöntöttem, hogy nem érdekelnek a pasik, történt egy tök jó dolog velem! Kaptam egy kedves üzenetet a Pumától. Ő egy olyan munkatársam, aki csak félállásban újságíró, mellette máshol is dolgozik. Aranyos nagyon! Gratulált nekem, hogy felkerültem a dicsőségtáblára a múlt havi diáknapos cikkemmel! Nagyon örültem, mivel tőle tudtam meg a jó hírt. Szóval egész este sms-eztünk, sőt koccintottunk is az örömre sms-ben. Semmi extra, csak jól esett, hogy valaki érdeklődik felőlem.
Ma reggel vizsgáztam: összevont szigorlatom volt interkulturális tanulmányok+szociolingvisztikából. Baromi nehéz volt, sőt a tanár mindenkitől elvette a puskát, kivéve tőlem (én profi vagyok), de fabatkát sem értem vele! Csupán két kérdés volt, de az egész tananyagot átfogta: azért kettes meglesz!
Úgy kellett mosolyognom: Milán (extra jó pasi csoporttársam) felfigyelt rám, s azt hiszem tetszett neki, amit látott! Ma minden pasi megnézett az utcán, pedig semmi extra nem volt rajtam: egy farmer (na jó, egy kicsit szűk) egy v-nyakú fekete felső+lapos cipő! Nem értem őket! : ) De én már nem pasizok!
Amikor beértem a szerkesztőségbe szembe jött velem Hobo (ügyeletes aznapi szerkesztőnk), s megkérdeztem tőle, hogy van-e valami munka! Erre mosolyogva rám néz, s közölte, hogy nem ilyenkor kellene dolgozni járni, s akkor talán akadna valami! Általában előbb beérek, mint ő, csak most vizsgáztam! Még jó hogy ott volt a főszerkesztő, így az ő bólogatása közben dörgölhettem az orra alá, hogy főnöki engedéllyel voltam távol! A Hobo imádja, hogy minden reggel megalázhat valahogy! Utána haza is jöttem! Még egy jó hír: apukám felhívott, hogy befizette az utazást Spanyolországba, így négy hét múlva már a repcsin leszek! Csak van egy kis gond: 17-én szigorlatozok, s reggel 8-kor indul a repülő! Ez az utolsó vizsganap, s a tanár csak akkor van itt, s nincs több időpont. Mi lesz ebből? Nem akarok az utazás miatt csúszni egy évet, de az utazást tuti nem hagyom ki! Nagyon nagy szükségem van rá lelkileg, hogy kikapcsolódjak, bár az új életem egész jó! Örülök, hogy élek, s szép időnk van! puszi
2005. május 22., vasárnap
2005. május 22., Vasárnap
Elmonodm a szenvedős hetem:
Hétfő: nem öltem meg magam, bár tényleg elgondolkodtam rajta, hogy azért élek-e, hogy egyesek kihasználjanak. De úgy érzem ennél több vagyok!
Kedd: reggel üzenet várt a telimen. Ő üzent, hogy az élete mégsem olyan szép, mint ahogy elém vetítette, egyáltalán nem boldog, s hogy mégsem kellett volna a kávé (akkor mondta el, hogy milyen szupi élete van!) Hát, nem üzentem vissza neki! Mit gondol ez magáról? Összetöri a szívem, utána meg sajnálja, hogy megtette! Szemét! Bementem, s kibe botlottam: hát persze, hogy belé! Utálom ezt a helyzetet! Ráadásul reggel közölték, hogy én vagyok az ügyeletes újságíró, s mivel front volt, így minden 60 év feletti ember megtalált a szomorú életével. A végén már majdnem én sírtam, hogy nemcsak nekik vannak gondjaik. Lui olyan aranyos volt. Beült velem inni, s elmondhattam neki, hogy mi fáj! Meghallgatott valaki, s kicsit jobb lett!
Szerda: Még mindig elegem vot mindenből, de másnap vizsga, s nekem a tanulás az első. Persze nem tudtam koncntrálni! Rájöttem, hogy nem lehetek annyira köcsög, hogy nem reagálok az sms-re. A következőt írtam: sajnálom, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy megálmodtad, de sosem szabad elkeseredni. A kávé megtörtént, megbántottál, de elmúlik! Nem üzent vissza. Most bunkó voltam? Szerintem még így is szuper kedves, ahhoz képest, ahogy érzem magam!
Csütörtök: Vizsga: Tanár kizavart, mert nem adták oda a suliban az indexem (internetes utalások átka), de aztán a csoprttársam - az isteni pasi Milán -, elfutott és kikönyörögte, így az utolsó pillanatban bemehettem, s ötöst kaptam neurolingvisztikából. Visszamentem a szerkesztőségbe, s kibe boltlottam útközben, hát persze, hogy belé! S képes volt mosolyogva köszönni. Persze én is mosolyogtam, közben meg a nagykést forgattam a kezemben. De délután felültem a vonatra, s irány Pest: apu+Robi! Robi apu legjobb barátja, akivel tavaly egy nyaralás alatt közelebbről is megismerkedtünk egymással a pálmafák alatt. Ő olyan lelki+testi pasi. Igaz, 44 éves, de baromi jól néz ki. Egy jól menő sörgyár marketing igazgatója, elvált, s isteni az ágyban! Lassan egy éve tart a dolog, de mellette nőnek érzem magam! Persze ritkán látjuk egymást, de akkor hajrá! Szuper volt vele! Ismét éreztem, hogy nő vagyok, s hogy valakinek fontos vagyok! Vele más a helyzet, mint a volt pasimmal. Hiszen amikor belementünk ebbe az egészbe tisztáztuk, hogy csak szeretők leszünk! Így minden okés!
Péntejk: megérkezek apuhoz! Megnéztem a Star wars 3-t, egész jó volt+belevetettem magam a vásárlásba! Apu úgyis megengedheti magának, hogy néha kényeztessen. Most tényleg elkényeztetett, este meg leittuk magunkat!
Szombat: kerti parti a köbön. Pia, szivar, kaja, zene, minden ami kell!
Vasárnap: Hazaértem sikeresen. Képzeljétek mekkorát égtem. Volt nálam egy sporttáska+egy másik táska, amelyikben promóciós termékek voltak apám cégétől: tollak, katalógusok... Kiborult, amikor leszálltam a vonatról, rá a sinekre. S tiszta égő volt, de annyira rendes emberek voltak, hogy segítettek összeszedni! Baromi ciki volt! + még egy jó hír: lehet négy hét múlva utazok Spanyolországba: holnap derül ki! Apu rendezi. Bár nagyon nincs most lóvém rá, de majd meglátjuk! Szeretnék menekülni innen! Kaptam egy nagyon jó kis állásajánlatot apukám cégénél, lehet elfogadom, s Pestre fogok költözni! de ez titkok!
Amúgy még mindig egy nagy nullának érzem magam, s nem hiszem, hogy valaha is szerencsém lehet a szerelemben. Úgyhogy holnaptól új, pasik nélküli életet kezdek! nem érdekel senki, csak magammal fogok foglalkozni, s azzal, hogy minél sikeresebb elgyek!
2005. május 16., hétfő
2005. május 16., Hétfő
Elmondom röviden mi volt a múltkor említett beszélgetésen, aztán főbe lövöm magam: szakított velem. Találkozott egy korban jobban hozzá illő nővel, akivel sok közöset találtak a múltjukban, így inkább vele próbálja meg! De azért megnyugtatott, hogy én is közel álltam ahhoz, hogy belém szeressen! Hát igen! Ismét bebizonyosodott, hogy mire való vagyok! Pár éjszakára az ágyban, aztán, mint egy megunt dolgot, ki lehet dobni a szemétbe! Azért előtte nem sírtam el magam, csak mosolyogtam, s kívántam neki minden jót! meg is lepődött, hogy ennyire nem érint meg a dolog! De hogy holnap mi lesz, amikor bemegyek és hogyan tűntetem el a kisírt szemeimet, azt nem tudom! Legszívesebben öngyilkos lennék, olyan szarul érzem magam!
2005. május 14., szombat
2005. május 14., Szombat
Elegem van: nincs időm semmire. Még mindig beadandókat gyártok+ma is dolgoztam reggeltől, s hétfőn is mennem kell. Ráadásul csütörtökön vizsgázom, s arra is tanulok! Legalább nincs időm depizni. Elmesélem: Van ugye a pasim, aki jó ágybubus! Szóval eddig inkább csak arról szólt a dolog. Aztán beteg lettem, nem találkoztunk, s erre hétfőn megyek be a szerkesztőségbe, ő meg hulla sápadt, totál depi. Rákérdezek mi a baja, azt mondja hosszú, majd elmondja! Napról napra rosszabbul nézett ki, hát megkérdeztem, hogy nem akar-e beszélni róla! Erre ilyet üzen, hogy minden látszat ellenére közel állok hozzá, ezért muszáj elmondania. Na, gondoltam szakítani akar. Megkérdeztem Tőle, hogy ez a beszélgetés rám nézve rossz lesz-e, hogy legalább lelkileg fel tudjak készülni rá! Erre mit mond? Ez egy nehéz ügy, ő is küzd vele, de ez egyáltalán nem rossz dolog! Hát k-ra megijedtem, hogy mit akar! Először attól, hogy vége, mert azért bevallom, kezdtem szerelmes lenni. Most meg attól, hogy esetleg Ő érez valamit! Hétfőn találkozunk, s akkor majd kiderül! De én nagyon félek! Ezért ma vettem magamnak egy édi gatyát, kalapot+övet+az öcsémnek ruhát, már megint vásárlási mániám van! Ha stresszelek, költöm a pénzem: szörnyű! Na mindegy, a gatya legalább jól áll! Most megyek tanulni, holnap tovább mesélek!
2005. május 12., csütörtök
2005. május 12., Csütörtök
Jó, tudom, hogy elhanyagoltam egy kicsit a webnaplóm, de rám szakadt az egyetem, s teljesen elhavaztam! Őrület! Képzeljétek, hétfőn felhívtak a suliból, hogy tudom-e, hogy szerdáig két beadandót le kell adnom, különben kivágnak az egyetemről. Idegösszeomlás rögtön+olyan tantárgyakról volt szó, amelyeknek a nevét is alig tudtam megjegyezni: alkalmazott szociolingvisztika+diskurzuselemzés! Két éjjel nem aludtam, plussz mellette még be kellett jönnöm a szerkesztőségbe, de megoldottam. Leadtam, lehet, hogy egyes lesz, de nem kések vele. Aztán jövő hétre még két beadandó+egy vizsga: most ezzel van tele a fejem! Legalább nem érek rá depizni, úgyis pasigondjaim vannak. Most még itt csücsülök a szerkesztőségbe, mert ügyeletes vagyok, de már szeretnék hazamenni. Most nem írhatom le a pasiproblémákat, mert akkor befordúlnék+sírhatnékom lenne, hogy én miért csak arra kellek egy férfinak! Na mindegy is!
2005. május 8., vasárnap
2005. május 8., Vasárnap
Totál depis vagyok, s kedvem sincs semmihez. Hogy miért? Egyszerű: most jelenleg rettentő magányosnak érzem magam! Ez az igazság! Végre ki mertem mondani!
Tegnap voltam esküvőn és nem bőgtem el magam: bár egyszer majdnem sikerült! Annyira szépek voltak, s annyira boldogok! Nagyon irigylem őket! Azt hiszem, ezért fordultam be! Nekem nem sok esélyem van arra, hogy valakit így tudjak szeretni! Áh, nagyon negatíy vagyok. Talán estére jobb lesz, s akkor többet mesélek!
2005. május 6., péntek
2005. május 6., Péntek
Hát ma elég szar napom volt ismét, a tegnapról ne is beszéljünk. Olyan gyógyszert kaptam, amitől rosszul lettem: hányinger, iszonyú gyomorgörcs, szédülés, hidegrázás+egyéb gondok. Erre Tégé az irodában megjegyzi, hogy a helyemben ő gyorsan venne egy terhességi tesztet, mert tuti gyereket várok. Addig mondogatta, amíg tényleg el nem kezdtem aggódni! Ma is rosszul vagyok, le is kell feküdnöm pihizni. Pedig lett volna éjjel egy munkám: a polgárőrökkel kellett volna járőröznöm, de le kellett mondanom, mivel alig tudtam a vonatról leszállni. Amúgy elég depis is vagyok. Pedig nincs rá különösebb okom. Rendben van az életem, bár egy kicsit magányos vagyok. Igaz, hogy van valakim, akivel néha együtt alszunk, de ő a kollégám, s nem vállaltuk fel a a kapcsolatunkat, s nem is tehetjük. Nem azért, mert kötelező titkolnunk, hiszen mind2 szabadok vagyunk, s nem igazán érdekel minket a korkülönbség sem, de sajnos bent a kollégák kikezdenének minket. Vipera egy társaság! Még nem láttam ennyi megkeseredett, rosszindulatú embert egy helyen. Ezek még magukat is utálják, hát még a fiatalokat. Luival egyszerűen gyűlölnek minket, mert jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk, s mindig mosolygunk, s ez egyszerűen tűrhetetlen a szemükben. Pukkadjanak meg! Én akkor sem adom fel! Csak azért sem!
Holnap nősül a legjobb barátom! Már nagyon izgul a kicsi Szása! Én meg nagyon-nagyon irigylem őket: annyira boldogok! Azt hiszem holnap bőgni fogok az esküvőn! Már meg is vettem a nászajándékot nekik! Remélem tetszeni fog!
2005. május 4., szerda
2005. május 4., Szerda
Tegnap kihagytam egy napot, bocsi! De még beteg voltam, meg kaptam új gyógyszert, amitől totál kész vagyok. Eleinte csak álmos lettem tőle, aztán éjjel már hányingerem is volt, ma meg már szédültem bent az irodában. Tegnap meg megittam egy adag szurit: lebeszéltem a doki bácsit a beadásáról. Elmondtam neki, hogy agresszív leszek a tű láttán+hisztis+le kell fogni, így megengedte, hogy felhajtsan a szérumot. Utána úgy zsibbadt a szám, ráadásul olyan keserű volt, nem ajánlom senkinek. Még jó, hogy bementem dolgozni, mert megcsinálhattam a "kedvenc" rovatom: kérdezzük meg hülyeségekről az utca emberét. Kész! Szakadó esőben kellett mosolyognom szépen, s rábeszélni arra az embereket, hogy mondják el az én véleményemet, mert nekik nincs! Amúgy semmi különös nem történt. De mégis: tegnap itthonról dolgoztam: felhívtam egy nőt, s megkérdeztem a nevét, mondom neki k-val írja, hogy mikics. Azt mondta, nem c-vel. Visszakérdeztem, hogy tuti? Azt mondta, igen. Erre megírom a cikket, s eszembe jutott, hogy visszahívom, s még egyszer rákérdezek, nehogy bakizzak. Mégegyszer elbetűzöm neki, azt mondta igen, minden oké. Erre bemegyek reggel, s letámadnak, hogy a nő férje telefonált, nem jól írtam a nevét, s helyesbítést kér. Hát, felhúztam magam, s elmondtam, hogy nincs helyesbítés, az ember tanulja meg a saját nevét! Amúgy jó volt bemenni, már egy kicsit unatkoztam itthon. Jó volt beszélgetni a Luival, plusz a pasim is hiányzott! Remélem holnap is tudok menni, mert most rosszul vagyok, úgyhogy bebújok az ágyamba!
2005. május 2., hétfő
2005. május 2., Hétfő
Ma jól kezdődött a reggel: a macskám felakasztotta magát az ablakra. Beszorult a feje a bukóra nyitott ablakon, amikor ki akart mászni, még jó, hogy anyukámék éppen kimentek. Alig tudták kiszabadítani. Már habzott a szája, s ki voltak dülledve a szemei. S mivel a többiek leléptek reggel, én ápolgattam. Már jobban van, s én is. Ma itthon pihiztem egész nap, élveztem a napsütést, s kutyáztam. Isteni volt! De azt hiszem holnap már megyek dolgozni. Meg persze jól esett, hogy sokan érdeklődtek utánam ma. Máskor is beteg leszek! Na jó, csak vicceltem. Tényleg nagyon rosszul voltam! De az igazat megvallva még nincs nagy kedvem visszamenni dolgozni. Olyan jó kint a teraszon dögleni mindenféle gond és hajtás nélkül. Már nagyon hiányzott a csend és a pihenés. Kivegyek még egy napot? Hát, még éjszaka eldöntöm. Nagyon jó lenne!
2005. május 1., vasárnap
2005. május 1., Vasárnap
Ma beteg vagyok, úgyhogy ne várjatok tőlem sokat. Mindjárt indulok a doki bácsihoz. Tegnap, én hülye kiültem a terasz hideg kövére, s sikerült úgy felfáznom, hogy egész éjjel tíz percenként jártam pisilini. Ez csak egy dolog, de annyira fáj a hasam+az izületeim, hogy mozdulni nem bírok. Most meg lehet még lázas is leszek. Úgyhogy totál kész vagyok. Ráadásul bentről is felhívtak, hogy nem jó a levelezési rendszerünk, úgyhogy nem tudom beküldeni a cikkem, de beolvashatom telin. Most erre várok, aztán irány a doki! És akkor nincs elég bajom, mi történik, ismét jelentkezik a volt pasim. Hát kész! Inkább lefekszem aludni!
2005. április 30., szombat
2005. április 30., Szombat
Hát, tegnap megint nem sikerült gép közelébe kerülnöm, ugyanis az enyém még mindig rossz. A szerelő azt mondta, hogy vsz. csak az alaplap mozdult el, csináljam meg, de úgy döntöttem inkább nem nyúlok bele. Elég szar napjaim voltak. Nagy a gond, de azt hiszem megoldom, nem csüggedek. A családunkban a szüleim nevelnek már egy éve egy négy és egy tizenegy éves lányt. Olyanok nekünk, mintha mindig a családunk tagjai lettek volna. Szeretem őket. Erre előkerül az apjuk és eldöndti, hogy hamarosan szeretné magához venni őket, mert építkezik, s hat gyerek után már egész jó szocpol jár. Amúgy ennivalóra sincs pénzük, ruhára sem, putriban laknak, de a plusz két gyerek után jó pénz jár. S mi a legjobb? A törvény őt támogatja! Megőrülök, de keresek egy jó ügyvédet és mindent elkövetek azért, hogy ne kerüljenek oda a lányok, mert akkor nem lesz jövőjük! Abba bele sem gondolok, hogy veszítek, mert tuti összeroppanok. Arra gondoltam, hogy ez rosszabb, mint amikor meghal valaki, hiszen akkor bemagyarázod magadnak egy idő után, hogy ő már jobb helyen van. De itt más a helyzet: tudom, hogy rossz soruk lesz, főleg a kicsinek, mert őt nagyon nem szereti apuka új felesége! Na, mindegy: nyerni fogok! Amúgy a tegnapom egész jól telt: munka után hazasiettem, edzettem, majd vissza a pasimhoz, s ott aludtam nála! Nagyon kellemes este volt! Sokat beszélgettünk, azt hiszem egész közel kerültünk egymáshoz. Ma viszont rohantam haza, mert dolgoztam délelőtt: erdészház melletti kopjafa-avatón voltam. Azt hittem elalszom! Utána meg hazajöttem, s szülinapi tortát sütöttem a húgomnak: még nem tudom fini-e, mert csak holnap lehet megvágni! De hát profi vagyok, miért ne lenne az? Ja: tegnap az utcán elhagytam az egyik cipőm. Nagyon kellemetlen volt, ráadásul sokan látták, utána meg alig bírtam visszavenni, majdnem elestem egy lábon egyensúlyozva! Ciki!
2005. április 28., csütörtök
2005. április 28., Csütörtök
Még mindig az irodában vagyok: most már tényleg hullára dolgoztam magam. Lassan azt sem tudom megmondani, hogy fiú vagyok-e vagy lány! Bár az utcán a férfiak szerint nő vagyok, aminek ma valahogy nem tudtam örülni. Sőt, semminek nem örültem. Kaptam egy rossz hírt délelőtt, s ez rányomat a bélyegét a napomra: a családomban van két nevelt lány, akik olyanok mintha a húgaim lennének, s azt mondták, lehet visszakerülnek az apukájukhoz, a putriba! Értitek ezt: a luxusból a szemétdombra? most be kell fejeznem, mert a Luival megyünk inni, benevezünk egy pohár sörre. Majd holnap mesélek!
2005. április 27., szerda
2005. április 27., Szerda
Hát kimaradt egy nap a blogomból. Bocsi, de diáknapoztam tegnap a Luival, s mikor nagy nehezen, hatalmas megpróbáltatások után hazaértem, nem kapcsolt be a számítógépem. Gondolkodtam rajta, hogy átrugdosom a szobán, aztán elvetettem ezt a gondolatot: hátha meg lehet csinálni! Szóval tegnap: diáknap, nem volt valami nagy eresztés, sőt be se rúgtunk, Lui ismét szerelmes lett, én viszont találkoztam a BK-vel. BK az én rég nem látott, valaha volt legjobb barátnőm! Annyira örültem neki, hogy el sem tudom mondani. S ami még jobb: ma is összefutottunk, s dumcsiztunk egy nagyon jót! Imádom a csajszit, igazi lelkitárs! S megbeszéltük, hogy ezután mindig talizunk! Hát tegnap a vonaton komolyan mondom rosszul lettem: leültem kint, mert nem szeretek beülni a többiek közé, erre jön egy tök részeg srác, s odahányt, utána meg belefeküdt. Hát, én is majdnem odahánytam! Erre beülök a kocsiba, jön a a srác, s leült mögém, de majdnem rám esett. Hál isten nem sokáig maradt ott, mivel rögtön ment ki ismét hányni. Aztán a végén bezárta a kalauz a vécébe, mivel elájult a a vécére borulva. Állítólag elhagyta a menyasszonya, bár még csak 18 körül lehetett! Erre mi jut eszembe? Neki legalább már volt menyasszonya! Én most itthon vagyok, egyedül fekszem le, pasit visszautasítottam. Na ez így nem igaz, csak átetettem péntekre az ottalvásos dolgot. Asszem itt az ideje beszélni vele. Jó lenne tisztázni a dolgokat! De ezzel most nem foglalkozom: tök jól vagyok!
|
